Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!
Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!
Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.
A népi meteorológia nagy jelentőséget tulajdonít Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának, amely február másodikára esik. A régi megfigyelések szerint ugyanis ennek a napnak az időjárása alapján következtetni lehet a tél hosszára, illetve a tavasz beköszöntének idejére. A hagyomány ráadásul ezt a megfigyelést a medvékkel kapcsolja össze, hiszen úgy tartják, a téli álom után a medve ezen a napon jön elő a barlangjából, hogy megnézze, milyen időjárás van. Ha szép az idő, és így a medve jól látható árnyékot vet, a népi megfigyelés hosszú telet jósol, így a medve is "megijed a saját árnyékától", és visszatér a barlangjába. Ha viszont az idő nem annyira kedvező, kevés a fény, és így a medve árnyéka sem rajzolódik ki, a tavasz korai beköszöntével számol a hagyomány, és eszerint a mackó sem tér már vissza pihenőhelyére.
